Amikor egy kóbor puli beállította az életem ütemét: Egy panelház, egy kutya és az újrakezdés ára
A válásom után magányban éltem egy zuglói panelben, amikor egy foltos, sáros puli követte be a lépcsőházba egy esős februári délutánon. A kutya léte miatt három visszafordíthatatlan döntést kellett hoznom: az első az volt, hogy nem adom vissza a menhelynek, hanem megtartom; a második, hogy feladom a délelőtti takarítói munkámat és helyette esti műszakba állok be, hogy nappal vele lehessek; a harmadik, hogy újra szóba elegyedek a rég elhidegült lányommal, miután a kutya miatt konfliktusba keveredtem a ház közös képviselőjével. Dóra, a puli, lassan visszaadta az emberekbe vetett hitemet, de az ára nem volt kevés.