A nevem Katalin, és sosem felejtem el azt a napot, amikor Gergő, a szerelmem, faképnél hagyott egy gazdag városi lányért. Azt hittem, összetörök, de végül megtanultam, hogy a valódi boldogság nem pénz vagy származás kérdése. Az én történetem a csalódásról, újrakezdésről és arról szól, hogy a vidéki gyökerek néha többet érnek minden budapesti csillogásnál.
Gyermekkorom falusi otthonába való visszatérés gondolata évek óta kísért, miközben Budapesten próbálom megtalálni önmagam. Anyám, nővérem és öcsém mind azt várják tőlem, hogy hazaköltözzek, de a saját boldogságom és a családi elvárások között őrlődöm. Minden telefonhívás, minden hazalátogatás újra feltépi a régi sebeket, és nem tudom, valaha is képes leszek-e dönteni.
Egyetlen telefonhívás elég volt, hogy ráébredjek: a döntéseink súlya nemcsak ránk, hanem a gyerekeinkre is nehezedik. A hitel, a költözés és a családi feszültségek közepette próbáltam megtartani mindent, ami fontos – de közben majdnem elveszítettem azt, ami igazán számít. Ez az én történetem arról, hogyan tanultunk meg újra családdá válni, amikor minden darabokra hullott.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit az életemről gondoltam. A férjem elhagyott egy másik nőért, a családom pedig csak akkor keresett, amikor szükségük volt rám. Ebben a történetben elmesélem, hogyan találtam meg önmagamat a veszteségek és csalódások után.
