Egy szürke keddi napon anyósom ultimátumot adott: vagy alkalmazkodom hozzá, vagy elveszítem a családom. A történetem arról szól, hogyan kényszerített ez a helyzet arra, hogy végre kiálljak magamért, és hogyan változott meg minden egyetlen döntés miatt. Ez a harc nemcsak a családomról, hanem önmagamról is szólt.
Egyetlen este alatt omlott össze minden, amit biztosnak hittem: Gábor, a férjem, választás elé állított, és én kétségbeesetten próbáltam megtalálni önmagam a családi elvárások és a saját álmaim között. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megmenteni a házasságomat anélkül, hogy elveszíteném önmagam. Vajon lehet-e egyszerre jó anya, feleség és önálló nő valaki Magyarországon?
Öt év együttélés után, amikor végre úgy éreztem, hogy minden a helyére került, váratlanul beköltözött hozzánk a férjem lánya. A nyugalom, amit a balatoni nyaralónkban kerestünk, pillanatok alatt szertefoszlott, és szembesülnöm kellett azzal, hogy a családi kötelékek néha fájdalmasabbak, mint gondolnánk. Vajon meddig lehet kitartani, ha az ember úgy érzi, mindenki más fontosabb nála?
Egyetlen mondatban omlik össze negyven év közös múlt: a testvérem ultimátumot ad, hogy el kell adnunk a szülői házat, különben megszakítja velem a kapcsolatot. A családi emlékek, sérelmek és titkok felszínre törnek, miközben kétségbeesetten próbálom megmenteni a múltunkat és a kapcsolatunkat. Vajon egy ház többet ér, mint a vér köteléke?
Egy esős, szürke novemberi estén anyám ultimátumot adott: vagy a fiam, vagy ő. A szívem kettészakadt, de nem tudtam hátat fordítani annak, akit a világon a legjobban szeretek. Ez a történet arról szól, hogyan küzdöttem meg a családi elutasítással és a társadalmi előítéletekkel, hogy megvédjem a fiamat, Leventét.
