Az életem fenekestül felfordult, amikor a feleségem és az anyósom egyszerre szültek. Egyedül maradtam két újszülöttel és két kimerült anyával, miközben a családi feszültségek csak fokozódtak. Most már csak azt kérdezem magamtól: meddig bírom még, és vajon mi lesz ebből a káoszból?
Egy családi ebéden, a fáradtságtól elájultam, mert a férjem nem segített az újszülött fiunkkal, és hónapok óta nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Ez a szégyenletes pillanat indította el azt a lavinát, amely végül megváltoztatta a házasságunkat és az egész családunkat. A történetem arról szól, hogyan lehet egy krízisből újrakezdeni – de vajon mindenki képes rá?
Az első napokban, amikor kislányom, Lili megszületett, a családi béke hirtelen darabokra hullott. Anyám, Éva, mindenáron segíteni akart, de anyósom, Margit, ezt nem nézte jó szemmel. A két asszony között kirobbant feszültség közepette próbáltam megőrizni a családom egységét és a saját lelki békémet.
Hazatértem a kórházból újszülött kislányommal, de otthon teljes káosz és felkészületlenség fogadott. József, a férjem, elveszett a munka és a félelmei között, miközben anyám segítő keze mentett meg minket az összeomlástól. A történetem arról szól, hogyan tanultunk meg újra bízni egymásban, és hogy mennyire fontos az őszinte kommunikáció egy családban.
Egy évvel ezelőtt, amikor megszületett a kislányom, minden a feje tetejére állt. A szüleim beköltöztek hozzánk, hogy segítsenek, de ezzel nemcsak támogatást, hanem régi sérelmeket és új konfliktusokat is magukkal hoztak. Most visszatekintek erre az évre, és elgondolkodom: vajon tényleg jót tettünk egymásnak?
