Gyerekkorom óta anya mindent helyettem akart csinálni, de én felnőttként már levegőhöz sem jutok mellette. Egyre jobban feszít a vágy, hogy önálló legyek, miközben minden próbálkozásom könnyekhez és veszekedéshez vezet. Vajon lehet-e úgy szeretni valakit, hogy közben nem fojtjuk meg a másikat?