Gyerekkorom óta úgy éreztem, csak egy bábu vagyok a szüleim sakktábláján. Mindig az ő elvárásaik szerint éltem, miközben a saját álmaimat elfojtottam. Most, harminc évesen, a tükör előtt állva azon gondolkodom, vajon képes leszek-e végre a saját utamat járni.