Gyerekkoromban a szomszédunkban lakott Anikó, egy kislány, akit gyakran gyötört az éhség. Anyukám titokban segített neki, miközben a felnőttek többsége hallgatott a szegénységről és a szenvedésről. Most, felnőttként visszatekintek, és elgondolkodom: vajon én is része voltam annak a csendnek?
A nevem Lilla, és Budapesten nőttem fel, testvérem súlyos betegsége és édesanyám küzdelmei árnyékában. Egy nap, amikor minden remény elveszni látszott, bátorságot gyűjtöttem, és bekopogtam a tehetős szomszéd, Sándor bácsi ajtaján. Az, ami ezután történt, örökre megváltoztatta a családom életét és az emberekbe vetett hitemet.
Hatéves vagyok, Misi a nevem. Egyetlen nap alatt minden megváltozott, amikor úgy döntöttem, hogy a születésnapi pénzemet és a biciklimet is feláldozom, hogy segítsek Gábornak, az osztálytársamnak. Nem gondoltam volna, hogy ezzel az egész lakótelepet felkavarom, és a családomat is próbára teszem.
Egy magyar nővér vagyok, aki úgy döntött, hogy ledobja a fehér köpenyt, és ledobja a félelmeit is: ledvinyát adományoztam egy tízéves kisfiúnak, amikor a családja nem lehetett donor. Ez a történet a belső harcaimról, a rettegésről, de a reményről és az összetartás erejéről is szól. A döntésem örökre megváltoztatta az életemet – és az övét is.
