Az életem darabokra hullott, amikor a volt anyósom, Ilona, ismét váratlanul betoppant a lakásomba. Próbáltam újraépíteni magam és a lányom, Lili életét a válás után, de Ilona állandó jelenléte és kontrollja mindent megnehezített. Ez a történet arról szól, hogyan küzdöttem meg a családi elvárásokkal, a saját félelmeimmel és a szabadságomért.
A nevem Katalin, és tíz éve élek egy házasságban, ahol a férjem minden forintomat ellenőriz. Minden hónapban átadom neki a fizetésemet, ő pedig csak annyit ad vissza, amennyi a legalapvetőbb szükségleteimre elég. Nap mint nap küzdök a félelemmel és szégyennel, miközben egyre inkább elveszítem önmagam.
A történetem ott kezdődik, amikor minden hónapban átadtam a fizetésemet a férjemnek, Gábornak, azt gondolva, hogy ez a szeretet jele. Évek múltán ráébredtem, hogy nemcsak a pénzemet, de önmagamat is elveszítettem: minden lépésem ellenőrizve volt, a félelem lett a mindennapjaim része. Ez az én küzdelmem a függőséggel, az önbizalomhiánnyal és a szabadság utáni vággyal.
Egy éjszaka, amikor már nem bírtam tovább, elhagytam a férjemet és az anyósomat, akik évek óta uralták az életemet. Most egyedül vagyok, tele félelemmel és bűntudattal, de először érzem, hogy talán szabad lehetek. Vajon megtalálom önmagam, vagy örökre elvesztem azt, aki voltam?
Az esküvőm napján azt hittem, örökké boldog leszek. De a házasságom hamar börtönné vált, ahol elvesztettem önmagam, és csak a férjem elvárásainak éltem. Ez az én történetem arról, hogyan találtam vissza önmagamhoz, és mertem kiállni a saját szabadságomért.
Évekig minden fizetésemet a férjemnek adtam, azt hittem, így mutatom ki a szeretetemet. Idővel ráébredtem, hogy ezzel elveszítettem az önállóságomat, és minden lépésem az ő ellenőrzése alatt állt. Ez az én történetem a félelem, a kétely és a szabadságvágy között.
