Két órája ültünk már a levegőben, amikor a 17-es sorban kitört a káosz. Egyedül voltam a kisfiammal, amikor egy légiutas-kísérő megalázott, és senki sem állt mellém – egészen addig, amíg egy váratlan idegen közbe nem lépett. Ez a nap örökre megváltoztatta bennem azt, amit a bátorságról és az emberségről gondoltam.