Hatvankét éves vagyok, özvegy, és egész életemet annak szenteltem, hogy biztonságos otthont teremtsek a családomnak. Amikor a fiam, Gábor, bemutatta az új párját, Esztert, minden megváltozott: hirtelen idegen lettem a saját házamban. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megőrizni méltóságomat és szeretetemet egy olyan helyzetben, ahol mindenki csak a saját igazát hajtogatta.
Amikor a fiam, Gábor és a menye, Zsuzsa felajánlották, hogy költözzek hozzájuk, azt hittem, újra családtag leszek. Eladtam a lakásomat, hogy segítsek nekik, és magamnak is könnyebb legyen, de most már úgy érzem, csak útban vagyok. Vajon lehet még valaha otthonom ott, ahol már csak vendégnek érzem magam?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem, amikor a fiam, Gergő hibája miatt elveszítettem a házamat. Idegenek között, szégyenben és haragban éltem, de végül megtanultam, mit jelent igazán megbocsátani. Ez az én történetem a fájdalomról, átalakulásról és az újrakezdésről.
