Egyetlen éjszaka alatt megváltozott az életem: négy saját gyermekem mellé hirtelen még két árvát is magamhoz vettem, miután a szomszédom, Gábor elvesztette a harcot a rákkal. A történetem a félelemről, a szeretetről és arról szól, hogyan próbáltam összetartani egy széthulló családot, miközben magam is majdnem összeroppantam. Vajon elég erős vagyok ahhoz, hogy mindannyiuknak otthont és szeretetet adjak?
Az életem egyik pillanatról a másikra omlott össze, amikor a férjem, Gábor súlyos beteg lett, és minden, amit közösen felépítettünk, darabokra hullott. A családi összetartás, a szülői támogatás és a közös álmok mind-mind próbára lettek téve, miközben Gábor egyre inkább elzárkózott és haragossá vált. Ebben a történetben elmesélem, hogyan éltem meg a szeretet, a félelem, a csalódás és az újrakezdés fájdalmas útját – és hogy vajon lehet-e újra bízni, ha minden illúzió szertefoszlik.
Egy hideg decemberi estén, amikor már minden reményem elhagyott, egy ismeretlen boríték jelent meg az ajtónk előtt. A családommal hónapok óta küzdöttünk a mindennapi megélhetésért, és ez a váratlan ajándék nemcsak anyagi segítséget, hanem új hitet is adott nekünk. A történetem arról szól, hogyan változtathatja meg egyetlen kedves gesztus egy egész család életét – és talán egy egész közösségét is.
Egy esős, őszi estén, amikor a családi házban újra fellángoltak a régi sérelmek, rá kellett jönnöm, mennyire nehéz igazán megérteni egymást. A testvérem felesége, Lilla, egyre távolabb került tőlünk, és a nagymamánk gondozása körüli feszültségek csak mélyítették a szakadékot. Ez a történet arról szól, hogyan tanultunk meg újra egymásra figyelni, megbocsátani és összetartani, amikor már minden veszni látszott.
