Azon a napon, amikor anyámat bekísértem az idősek otthonába, mintha minden lépésem egy árulás lett volna. A családi viták, a testvéremmel való veszekedések és a bűntudat, ami azóta is kísért, mindennap újraélem azt a pillanatot. Ez az én történetem a nehéz döntésekről, a szeretet és kötelesség közötti őrlődésről.
Hatvanöt évesen újra felfedeztem magam, de egy családi ebéd mindent megváltoztatott. Az unokám szájából elhangzó sértő szó mélyen megrendített, és a családom reakciója még jobban fájt. Vajon hogyan lehet visszaszerezni a tiszteletet, ha a szeretteink sem értik meg, mennyit jelent számunkra?
Egyedül maradtam, miközben az idő könyörtelenül haladt előre. A családommal való konfliktusok, a barátaim elvesztése és az egészségem hanyatlása mindennapjaim részévé váltak. Mégis, egy régi zsidó mondás segített újraértelmezni mindazt, amit elveszítettem – és amit még megmenthetek.
