A csend visszhangja: Egyedül a pesti panelben

A csend visszhangja: Egyedül a pesti panelben

Egy budapesti panelházban élek egyedül, miután elköltöztem otthonról, hogy végre önálló lehessek. A magány azonban lassan felemészt, miközben a családommal való konfliktusok és a mindennapi küzdelmek között keresem önmagam. Vajon a szabadság tényleg azt jelenti, hogy egyedül vagyunk, vagy csak egy újabb börtön, amit magunknak építünk?

Láthatatlan sebek: Az életem a szüleim kezében

Láthatatlan sebek: Az életem a szüleim kezében

Gyerekkorom óta úgy éreztem, csak egy bábu vagyok a szüleim sakktábláján. Mindig az ő elvárásaik szerint éltem, miközben a saját álmaimat elfojtottam. Most, harminc évesen, a tükör előtt állva azon gondolkodom, vajon képes leszek-e végre a saját utamat járni.