Gyermekkorom óta úgy éreztem, mintha átlátszó lennék a saját családomban. Felnőttként is küzdöttem azzal, hogy meghalljanak, miközben testvérem mindent megkapott, én pedig csak a csendet és a mellőzést. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam kitörni a láthatatlanságból, és hogy végül mit jelentett számomra valóban észrevehetőnek lenni.
Egyetlen pillanat alatt minden megváltozott: a legjobb barátnőm, Dóra anyává vált, és az élete középpontjába a kisfia, Marci került. Én, mint gyermektelen nő, egyre inkább kívülállónak éreztem magam, ahogy Dóra minden gondolatát és idejét a gyerekének szentelte. A barátságunkat próbára tette a változás, és végül választás elé kerültem: elfogadom az új helyzetet, vagy elengedem azt, ami régen volt.
Hatvanöt évesen, egy hosszú házasság után, rájöttem, hogy már csak a megszokás tart össze minket Annával. Egy váratlan szerelem azonban mindent felforgatott, és nehéz döntések elé állított. A történetem arról szól, hogyan találtam újra önmagam, miközben szembenéztem a családom és a saját félelmeimmel.
Hatvanévesen, egy esős délutánon, rádöbbenek, hogy az életem nagy részét mások elvárásai szerint éltem. A házasságom, a családi konfliktusok és a társadalmi nyomás mind-mind formáltak, míg végül rá nem jöttem, hogy a boldogságom kulcsa bennem rejlik. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg nemet mondani, és hogyan találtam rá önmagamra a csendes magányban.
Egy esős, októberi estén, amikor a szüleim veszekedése visszhangzott a falak között, rájöttem, hogy a szeretet mennyire törékeny. Három nagy szerelmem volt: Róbert, Nándor és Zsófi – mindegyikük más-más sebet hagyott bennem, de mindegyikük tanított valamit önmagamról és arról, hogyan kell elengedni. Most, hogy egyedül ülök a régi családi ház verandáján, visszatekintek ezekre a szerelmekre, és próbálom megérteni, mit jelent igazán szeretni.
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel: amikor rájöttem, hogy a férjem hazudik. Elindultam, hogy megtaláljam önmagam, és közben szembenéztem mindazzal, amitől eddig féltem. Ez a történet arról szól, hogyan lehet kilépni a megszokottból, és újra megtanulni élni – magyarként, nőként, emberként.
Egy reggel, amikor a csend már szinte fájdalmas, rájövök, hogy a szeretet néha nem elég. A mindennapi apró sérelmek és elfojtott vágyak lassan felemésztenek, miközben próbálom megtalálni önmagam Janival közös életünkben. Vajon képes vagyok kitörni a megszokás börtönéből, vagy örökre elveszítem magam a csendben?
