Egy esős novemberi estén, amikor a gyerekeim már rég aludtak, ráébredtem, hogy évek óta csak másokért élek. A történetem arról szól, hogyan találtam vissza önmagamhoz a hit és az ima segítségével, miután évtizedekig kizárólag anyaként és feleségként léteztem. Ez az út nem volt könnyű: családi konfliktusok, önvád és magány kísérte, de végül megtaláltam a békét és a saját hangomat.
Egy tragikus veszteség után, férjem hirtelen halálát követően, kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy az életem darabokra hullott. Két lányommal együtt próbáltunk túlélni, de végül egy fájdalmas döntést kellett meghoznom: el kellett engednem őket, hogy mindannyian megtalálhassuk a saját békénket. Ez a történet az anyai szeretet, a gyász, az önmagamra találás és a család újraértelmezésének útjáról szól.
Egy házasságban éltem, ahol inkább szolgának, mint társnak éreztem magam. Az önmagamért folytatott küzdelem, a béke fenntartása és a saját identitásom megtalálása között őrlődtem. Ez az én utam az önfelfedezéshez, kitartáshoz és a kölcsönös tisztelet kereséséhez.
