Egy hajnali palacsintasütésből családi dráma lett: a fiam családja elutasított, és rá kellett jönnöm, hogy a szeretetem már teher számukra. A történetem arról szól, hogyan éli meg egy magyar nagymama, amikor már nem ő a család középpontja, és hogyan próbálja megtalálni önmagát az elutasítás után. Vajon tényleg túl sokat adtam, vagy a világ változott meg körülöttem?
Mindig is én voltam az, aki a férjem családját kiszolgálta, főztem, takarítottam, miközben ők hívatlanul jöttek-menetek. Idén azonban elhatároztam, hogy véget vetek ennek a szokásnak, és végre kiállok magamért. Ez a történet arról szól, hogyan változtattam meg egy egész család dinamikáját – és talán önmagamat is.
Egy kórházi ügyelet alatt szembesültem azzal, hogy egy tízéves kisfiú, Levente élete csak egy vesedonáción múlik, de a családja nem lehet donor. Az én döntésem, hogy felajánlom a vesémet, nemcsak az ő életét változtatta meg, hanem az enyémet is, miközben a saját családommal is szembe kellett néznem. Ez a történet arról szól, hogyan lettem egyszerre hős és bűnbak, és hogy mit jelent igazán segíteni valakin.
Egy hideg januári estén, miközben a Margit hídon sétáltam, szemtanúja lettem egy autóbalesetnek, amely örökre megváltoztatta az életemet. Egy kisgyerek zuhant a jeges Dunába, és én, minden félelmem ellenére, leugrottam utána. Azóta minden nap azon gondolkodom, vajon helyesen cselekedtem-e, és hogyan lehet feldolgozni egy ilyen élményt.
