Egyik reggel, amikor minden összeomlani látszott, rájöttem, hogy a magány nem csak üresség, hanem lehetőség is. A családom elvárásai, a munkahelyi ridegség és a múltam árnyai között tanultam meg, hogyan találhatok békét önmagamban. Ez a történet arról szól, hogyan lettem barátja a csendnek – és hogy vajon tényleg félnünk kell-e attól, ha egyedül maradunk.
Gyerekkoromban egy ritka genetikai betegséggel diagnosztizáltak, és az orvosok azt mondták, sosem élhetek teljes életet. Mégis, minden akadály ellenére kitartottam, lediplomáztam kitűnő eredménnyel, és most újságíróként dolgozom Budapesten. Ez az én történetem a reményről, családi harcokról és arról, hogy sosem szabad feladni.
Negyvennégy évesen, egyedülállóként szembesültem azzal, hogy gyermeket várok. A hír letaglózott, és a családom reakciója sem könnyítette meg a helyzetemet. Most, hogy minden összeomlani látszik körülöttem, kétségbeesetten keresem a választ: vajon képes vagyok-e újrakezdeni az életemet egy ilyen fordulópont után?
