Egyedül ülök a konyhában, miközben a lányom, Dóra és az unokám, Lili a szobájukban vannak. Azt hittem, hogy azzal, hogy befogadom őket a válás után, segítek nekik új életet kezdeni. Mostanra azonban úgy érzem, elveszítettem önmagam, és csak egy eszköz lettem a saját otthonomban.
Egyedülálló, nyugdíjas anyaként próbálom megérteni, miért fordult el tőlem a lányom, Zsuzsa, csak azért, mert nem tudok neki annyi pénzt adni, mint a tehetős anyósáék. A történetem a fájdalomról, a félreértésekről és arról szól, hogyan próbálok szeretetet találni egy olyan családban, ahol a pénz mindent felülír. Vajon valaha is elég lesz az anyai szeretet, ha az anyagiak hiányoznak?
Hatvanöt évesen újra a reggeli ébresztőre kelek, hogy unokáimra vigyázzak, miközben a saját életem lassan kicsúszik a kezeim közül. A családom természetesnek veszi a segítségemet, én pedig egyre inkább úgy érzem, hogy láthatatlanná váltam. Vajon hol húzódik a határ önzetlenség és önfeladás között?
