Reggel még azt hittem, csak egy átlagos nap lesz, amikor a lányom, Dóra kétségbeesetten hívott fel, hogy segítsek a kisfiával, Mátéval. Aznap minden megváltozott: családi feszültségek, régi sérelmek és váratlan örömök törtek felszínre. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam újra szeretni, bízni és kitartani – magamban és a családomban is.
Egykor szoros volt a kapcsolatom az unokámmal, Lillával, de hirtelen minden megváltozott. Menyem, Dóra, egyre távolságtartóbb lett, és Lilla sem keresett többé. Amikor rájöttem az igazságra, összetört a szívem, de talán még nem késő mindent helyrehozni.
Egy egyszerűnek induló nap az unokámmal váratlanul családi viharba torkollott. Régi sérelmek, kimondatlan szavak és a saját határaim feszegetése mind felszínre törtek. Ez a nap örökre megváltoztatta a családomhoz és önmagamhoz fűződő viszonyomat.
Nyugdíjasként már nem tudom anyagilag támogatni a lányomat, és azóta mintha eltűntem volna az életéből. Egy éve nem láttam az unokámat, és fájdalmasan szembesülök azzal, hogy talán csak addig voltam fontos, amíg adni tudtam. Vajon tényleg ennyit ér a szülői szeretet?
Egy családi tragédia közepén találom magam: a fiam és a menyem válása után az unokám sorsa bizonytalanná vált. Saját hibáimat is be kell látnom, miközben próbálom összetartani a családot. Vajon képes vagyok-e jó nagymama lenni, amikor minden darabokra hullik körülöttem?
