Gyerekkoromban az anyám elhagyott, és a nagymamám nevelt fel. Felnőttként, amikor már családom volt és saját otthonom, az anyám hirtelen visszatért, hogy segítséget kérjen. Vajon tartozom-e neki bármivel csak azért, mert megszült?
Egyetlen mondat, amit a menyem, Mária mondott nekem, mindent megváltoztatott: „Ha nem mondasz le a terveidről, nem vagy jó nagymama!” Azóta minden napom harc a saját életem és a családom boldogsága között. Vajon tényleg csak akkor vagyok jó nagymama, ha mindent feláldozok?
A fiam üzenete összetörte a szívemet: nem akarja, hogy ott legyek az unokám születésnapján, mert szerinte csak elrontom a hangulatot. Az évek óta tartó családi feszültségek, kimondatlan sérelmek és félreértések most mind felszínre törnek. Vajon lehet még esély a megbékélésre, vagy örökre elveszítettem a családomat?
