Éveken át csak egy morcos öregúr volt számomra, aki minden reggel ugyanazt a presszót kérte a kicsi sarajevói kávézónkban. Azt hittem, ismerem az embereket, de amikor Franjo bácsi egyik nap nem jelent meg, az addigi közönyöm szégyenbe fordult. Azóta máshogy hallgatom a csendeket, amiket a vendégek hagynak maguk után.
Egy özvegy anya, Zsófia szemszögéből mesélem el, hogyan próbálja feldolgozni férje elvesztését, miközben fia, Jakab új szerelme, Magda megjelenik az életükben. A történet a családi kötelékekről, féltékenységről, újrakezdésről és a mindennapi csodák kereséséről szól. Az olvasóval együtt keresem a választ: vajon képesek vagyunk-e újra hinni a csodákban, ha egyszer már elvesztettük a reményt?
Egy hétfő esti vacsora közepén robbant a bomba: anyósom ismét kritizálta a főzésemet, és ezzel nemcsak az önbizalmamat, hanem a házasságomat is próbára tette. A történetemben megmutatom, hogyan próbáltam helytállni a mindennapi elvárások és családi konfliktusok között, miközben saját magamat is meg kellett találnom. Vajon lehet-e békét kötni egy olyan családban, ahol mindenki mást vár el tőlem?