Egyetlen mondat, amely darabokra törte a szívemet: „Akkor láthatod az unokádat, ha meghívlak!” Ebben a történetben elmesélem, hogyan váltam feleslegessé a saját fiam családjában, és milyen fájdalmas harcot vívtam a szeretetért és elfogadásért. Vajon meddig tűrheti egy nagymama, hogy kizárják az unokája életéből?
Egy viharos családi ebéd közepén találom magam, ahol a feszültség tapintható köztem és a menyem, Dóra között. A félreértések, régi sérelmek és saját bizonytalanságaim miatt egyre távolabb kerülünk egymástól, miközben a család egysége is veszélybe kerül. Végül, amikor már minden elveszettnek tűnik, a hit és az őszinte sebezhetőség segít megtalálni az utat egymáshoz.
Egy éjszaka közepén, amikor a fiam, Gábor és a menye, Zsófi veszekedése felébreszt, rájövök, hogy az anyaság nem ér véget azzal, hogy a gyerek felnő. A segíteni akarásom és a saját életem között őrlődve tanulom meg, hol húzódnak a határok. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg önmagam újra, miközben a családom boldogságát kerestem.
