Apám boldogsága, anyám árnyéka: Egy vidéki gyerek vallomása a kilencvenes évekből
Gyerekként csak azt láttam, hogy apám egyre kevesebbet van otthon, anyám pedig egyre többet ül a kanapén, szinte átlátszó hálóingben, némán. Akkor még nem értettem, mi történik velük – csak azt, hogy valami végleg megváltozott. Most felnőtt fejjel próbálom megfejteni: vajon apám hibája volt, hogy anyám belecsúszott a sötétségbe?