Gyerekkoromban minden téli este rettegtem, mikor újra kopogtat Éva, a szomszéd kislány, akinek sosem volt elég ennivalója. Anyám mindig adott neki valamit, de apám csak morgott, hogy a szülei miatt tart ott, ahol. Évek múltán is kísért a kérdés: vajon tehettünk volna többet, vagy csak a magyar valóság áldozatai lettünk mindannyian?