Egy viharos családi ebéd közepén szembesülök azzal, mennyire eltávolodtam a lányomtól, Annától, miközben a fiam, Gergő továbbra is a szívem csücske. A múlt hibái, a kimondatlan sérelmek és az anyai elfogultság mind-mind felszínre törnek, amikor egy váratlan bejelentés mindent megváltoztat. Vajon képes vagyok-e szembenézni önmagammal és helyrehozni azt, amit elrontottam?
Egy nap a múltam kopogtatott az ajtómon: mostohaapám, László, akit évek óta nem láttam, hirtelen hajléktalanként jelent meg nálam, és követelte, hogy engedjem be. A családi konfliktusok, az elfojtott sérelmek és az örökség körüli harc mind felszínre törtek, miközben nekem döntenem kellett: tartozom-e neki valamivel, csak mert egykor a családunk része volt? Vajon meddig tart a kötelesség, és hol kezdődik az önvédelem?
Tíz éve anyám rám hagyta a régi családi házat, de a szabadság helyett csak a múlt árnyai és a családi kötelékek szorítása jutott nekem. Most, hogy már saját családom van, anyám jelenléte mindent fojtogatóvá tesz, és nem tudom, hogyan szabadulhatnék meg a bűntudattól és a kötelességtudattól. Vajon lehet-e igazán saját otthonom ott, ahol mindig csak vendégnek érzem magam?
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel, amikor anyósom beköltözött hozzánk. Folyamatosan úgy érzem, mintha csak egy cseléd lennék a saját otthonomban, miközben a férjem mindent megtesz, hogy az anyja kedvében járjon. Kétgyermekes anyaként, harmadik babát tervezve próbálok helytállni, miközben az anyósom minden nap próbára teszi a türelmemet és önbecsülésemet.
Az unokám feleségének születésnapjára egy pulóvert adtam, de a reakciója összetörte a szívemet. Nyugdíjasként minden fillért meg kell néznem, de a családi elvárások és a szeretet között őrlődöm. Vajon hol a határ az anyagi lehetőségek és a családi béke között?
