„Anyám mindent eladott, hogy tanulhassunk – húsz év múlva kézen fogva vittünk oda, ahová ő sosem mert álmodni sem”
Egy esős délutánon, amikor már azt hittem, minden elveszett, anyám a szemembe nézett, és azt mondta: „Kriszta, mindent eladok, csak nektek jobb legyen.” Húsz évvel később, nővéremmel pilótaruhában léptünk be a Liszt Ferenc repülőtérre, anyánk kezét fogva – oda, ahol ő sosem gondolta volna, hogy valaha járhat. Ez az én történetem a lemondásról, a kitartásról és arról, hogy mit jelent igazán szeretni.