Egy nap a húgom, Eszter kétségbeesett hangon hívott fel, hogy átvegyem egy időre a dédapánkat, Lászlót. Bár először tehernek éreztem, a közös kertészkedés és beszélgetések során rájöttem, mennyit jelenthet egy idős családtag jelenléte. A történetünk arról szól, hogyan találtunk vissza egymáshoz, és hogyan tanultam meg újra értékelni a családot.
Egyedülálló anyaként próbálok helytállni, miközben idős nevelőapám gondozása is rám hárul. A családi konfliktusok és a lelkiismeret-furdalás között őrlődöm, amikor felmerül az idősek otthona lehetősége. Vajon helyes döntést hozok-e, ha a saját boldogságom és a fiam jövője érdekében lemondok arról, hogy otthon ápoljam az apámat?
Egy esős délutánon, amikor a nagymamám elesett, ráébredtem, hogy már nem tud egyedül élni. Anyám szavai – miszerint most már az én dolgom gondoskodni róla, hiszen a házat is én örököltem – mélyen megsebeztek. Azóta a családi kötelékek, a lelkiismeret-furdalás és a kimondatlan sérelmek hálójában vergődöm.
