Hazatértem Németországból, ahol fél évig dolgoztam, hogy eltartsam a családomat. Otthon azonban nem várt boldogság, hanem adósságok, harag és elhidegülés fogadott. Vajon én hibáztam, amikor elmentem, vagy a feleségem, Zsuzsa nem tudott helytállni nélkülem?
A nevem Ilona. Évekig dolgoztam takarítóként Bécsben, minden forintomat hazaküldtem a családomnak, abban a hitben, hogy jobb jövőt teremtek nekik. Amikor hazatértem a kis falumba Gyöngyös mellett, csak ürességet, elhidegülést és árulást találtam, ami örökre megváltoztatta az életemet.
Egész életemben külföldön dolgoztam, hogy felépítsek egy házat, amire büszkék lehetünk a feleségemmel. Amikor végre beköltöztünk, kiderült, hogy a feleségem nem hajlandó beengedni a szüleimet. Választanom kellett a család között, amelyet a munkám miatt elhagytam, és a család között, amelyet itthon építettem.
Évekig dolgoztam Németországban, hogy végre saját lakásom lehessen Budapesten. Most, hogy a lányom hozzáment egy szorgalmas, de szerény fiatalemberhez, aggódom a férjem családja miatt, akik viselkedésükkel veszélyeztetik a boldogságunkat. Vajon a múlt árnyai és rossz példák tönkretehetik mindazt, amit évek alatt felépítettünk?
Egész életemben külföldön dolgoztam, hogy gyermekeimnek jobb életet biztosítsak. Most, hogy hazatértem Magyarországra, úgy érzem, nincs helyem az életükben. Vajon tényleg csak ennyit érek számukra?
Hazatértem Németországból, ahol évekig dolgoztam, hogy a gyerekeimnek lakást vehessek Budapesten. Most azonban, amikor segítségre és szeretetre lenne szükségem, úgy érzem, nincs helyem az életükben. Vajon hol rontottam el, és van-e még visszaút számomra?
Egy anya vallomása arról, hogyan kényszerült elhagyni Magyarországot, hogy lányának jobb életet biztosítson, és hogyan romlott meg emiatt a kapcsolatuk. A történet bemutatja a családi konfliktusokat, a bűntudatot és a megbocsátás keresését. Az olvasó betekintést nyerhet egy magyar család mindennapi küzdelmeibe és az anya-lánya kapcsolat törékenységébe.
Évekig dolgoztam külföldön, hogy a gyerekeimnek lakást vehessek Budapesten. Most, hogy hazatértem, ők mégsem engednek be az életükbe – sőt, a saját lakásukba sem hívnak meg. Vajon hol rontottam el, és hogyan lehetne újra közel kerülni hozzájuk?
Egyedülálló anyaként küzdöttem a túlélésért Budapesten, majd kénytelen voltam külföldre menni dolgozni, amikor a lányom a legnagyobb szükségben volt rám. Most, évekkel később, felnőtt lányom gyűlölettel néz rám, és én minden nap azon gyötrődöm, hogy vajon jó döntést hoztam-e. Ez az én történetem a szeretet, bűntudat és megbocsátás útvesztőjében.
Egy esős délután szembesültem a fiammal, akit éveken át csak fényképeken láttam. A múlt hibái, a külföldi munka miatti távollét, és a családi sebek mind ott ültek közöttünk. Most, amikor végre újra találkoztunk, csak egyetlen mondatot kaptam tőle: „Nekem nincs anyám.”
