A nevem Margit, és negyvenévesen lettem anya. Hosszú évekig küzdöttem a gyermekáldásért, és amikor végre megszületett a fiam, mindent megadtam neki, amit csak tudtam. Most, hogy felnőtt, gyakran elgondolkodom: vajon én hibáztam, amikor mindent megengedtem neki?
A nevem Katalin, és ötvenévesen, tizenhat év küzdelem után lettem anya. A történetem a remény, a csalódás, a családi konfliktusok és a társadalmi előítéletek között játszódik, miközben minden nap újra és újra meg kellett küzdenem önmagammal és a világgal. Most, amikor végre a karomban tarthatom a kisfiamat, visszanézek az útra, amelyen végigmentem, és felteszem magamnak a kérdést: vajon megérte?
A nevem Katalin, és negyvenévesen szültem meg a fiamat, Gergőt. Mindent meg akartam neki adni, amit én sosem kaptam meg, de ezzel talán csak elrontottam őt. Most, amikor minden veszekedésünk egyre mélyebb sebeket hagy bennem, azon tűnődöm: vajon tudtam-e igazán szeretni őt?
Negyvennégy évesen, egyedülállóként szembesültem azzal, hogy gyermeket várok. A hír letaglózott, és a családom reakciója sem könnyítette meg a helyzetemet. Most, hogy minden összeomlani látszik körülöttem, kétségbeesetten keresem a választ: vajon képes vagyok-e újrakezdeni az életemet egy ilyen fordulópont után?
