Egy nap a húgom, Eszter kétségbeesett hangon hívott fel, hogy átvegyem egy időre a dédapánkat, Lászlót. Bár először tehernek éreztem, a közös kertészkedés és beszélgetések során rájöttem, mennyit jelenthet egy idős családtag jelenléte. A történetünk arról szól, hogyan találtunk vissza egymáshoz, és hogyan tanultam meg újra értékelni a családot.
Mindig is vágytam egy saját kertre, de sosem gondoltam volna, hogy éppen a földdel való munka segít majd visszatalálni a lányomhoz, Lillához, akivel évek óta alig beszéltünk. A csendes, feszült napok után a közös kertészkedés lassan lebontotta köztünk a falakat, és újra megtanultunk bízni egymásban. Most, amikor az ablakból nézem a virágzó kertet, hálát érzek, és elgondolkodom: vajon hányan vagyunk képesek harcolni a szeretetért, amikor már minden elveszettnek tűnik?
Egy vidéki kisvárosban élek, ahol a kertem lett a menedékem, miután a lányom, Réka Budapestre költözött. A magány és a távolság fájdalma közepette váratlan események ráébresztenek, mit is jelent igazán a család. A történetem arról szól, hogyan találtam újra reményt és szeretetet, amikor már majdnem feladtam.
Miután nyugdíjba mentem, férjemmel együtt egy vidéki kertet álmodtunk meg, ahol a családunk újra összegyűlhet. Ám amikor a menyem először meglátta a kertet, csalódottsága és szavai olyan feszültséget hoztak felszínre, amire nem számítottam. Ez a történet arról szól, hogyan szembesültem a családi kapcsolatok törékenységével és a kimondatlan érzésekkel.
