Egy hideg, esős novemberi délutánon, a Nyugati pályaudvar előtt ültem, miközben a világom darabokra hullott. Egy kisfiú, akinek láthatóan semmije sem volt, odalépett hozzám, és odaadta az egyetlen szendvicsét. Ez a pillanat mindent megváltoztatott bennem: rájöttem, hogy a pénz és a siker semmit sem ér, ha közben elveszítem a családomat és önmagamat.