Gyerekkoromtól kezdve a falu különce voltam, akit mindenki elkerült, de senki sem ismert igazán. Életemet a magány, a családi tragédiák és a falusi előítéletek formálták, miközben titokban próbáltam jót tenni másokkal. Most, hogy már csak az emlékeim maradtak, felteszem a kérdést: vajon tényleg ismerjük egymást, vagy csak azt hisszük?
Évekig vittem reggelit egy hajléktalan férfinak a Blaha Lujza téren, míg egy nap, az esküvőmön, tizenkét ismeretlen jelent meg, mindegyikük egy-egy történettel rólam. A történetem arról szól, hogyan változtatott meg egy apró jótett nemcsak engem, hanem másokat is, és milyen következményei lehetnek annak, ha valakit észreveszünk, akit mindenki más láthatatlannak tart. Vajon tényleg számítanak a hétköznapi jócselekedetek, vagy csak magunkat áltatjuk velük?
Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott: férjemmel, Ferenccel úgy döntöttünk, hogy vagyonunk nagy részét jótékony célokra hagyjuk, gyermekeinknek, Dánielnek és Nórának csak szerény összeget szánva. A döntésünk családi viharokat kavart, felszínre hozva régi sérelmeket, elvárásokat és a szeretet valódi jelentését. Vajon helyesen cselekedtem, amikor a jövőjüket nem pénzben, hanem értékekben akartam biztosítani?
