Amikor beléptem a régi családi ház udvarára, a szívem a torkomban dobogott. Féltestvérem, Gábor, apánk támogatásával magának követelte a házat, pedig nagymamám világosan rám hagyta. Ez a történet az igazságért folytatott küzdelemről, családi sebekről és arról szól, mit jelent valójában az otthon.
Egy vasárnapi ebédnél elejtett megjegyzésem lavinát indított el: apám apasága megkérdőjeleződött, és a családunk darabokra hullott. Az igazság keresése közben mindenki ellenséggé vált, és én magam sem tudom, helyesen cselekedtem-e. Most, amikor mindenki elfordult tőlem, csak azt kérdezem: lehet-e még valaha újra bízni egymásban?
A nevem Ivett, és a fiam, Tamás elvesztése után az életem darabokra hullott. Évekig spóroltam, hogy méltó sírkövet állíthassak neki, de amikor az eltűnt, olyan titkokra bukkantam, amelyek egész falunkat megrázták. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam igazságot találni, miközben a múlt árnyai és a közösség összetartása is próbára lett téve.
A nevem Kováts Ivett, és még mindig hallom a bátyám hangját a csendben. Az ő elvesztése, egy tragikus és tisztázatlan rendőri intézkedés után, mindent megváltoztatott a családunkban. Ez a történet a gyászról, az igazság kereséséről és arról szól, hogyan próbálok talpon maradni egy olyan társadalomban, ahol sokan inkább félrenéznek.
Egy reggel a fiam sírjához érve döbbenten tapasztaltam, hogy eltűnt a sírkő, amiért évekig dolgoztam. A falu összezár, a múltbeli sérelmek és családi titkok újra felszínre törnek, miközben kétségbeesetten keresem az igazságot. A történetem a gyász, a bizalomvesztés és a közösség széthullásának fájdalmáról szól – és arról, hogy mennyit ér az igazság, ha mindenki hallgat.
