Egy esős estén, amikor újra eltűnt a demenciával küzdő anyósom, minden darabokra hullott. A férjem, Gábor, választás elé állított: vagy az anyja, vagy a családunk nyugalma. Most, hogy egyedül maradtam két gyerekkel és a bűntudattal, csak azt kérdezem magamtól: vajon tényleg önző voltam?
Az életem egy pillanat alatt fordult fel: miközben első gyermekemet várom, édesanyám demenciája mindent felforgat. A szeretet és kötelesség, a bűntudat és félelem között őrlődöm, miközben a családom lassan széthullik. Vajon meddig lehet bírni, ha az ember egyszerre anya és „szülője” a saját anyjának?
Egy évvel ezelőtt a nagypapám elesett, és azóta ágyhoz kötött. Én, mint egyetlen unokája, vállaltam a gondozását, de a mindennapi küzdelmek, a bűntudat, a fáradtság és a családi konfliktusok lassan felemésztenek. Vajon meddig bírja az ember szeretetből, és mikor szabad kimondani: elég?
A nevem Eszter, és két tűz között őrlődöm: egyedül nevelem kislányomat, Emesét, miközben idős nevelőapám, Lajos, egyedül él a vidéki házban. Amikor felvetettem neki, hogy talán ideje lenne beköltöznie egy idősek otthonába, a fájdalma és csalódottsága örökre belém égett. Ez a történet a szeretetről, áldozatról és azokról a kérdésekről szól, amelyekre talán sosem találok választ.
Egy szomszéd megjegyzése indította el bennem a kételyek és önvádak lavináját, miközben nagymamám gondozása közben próbáltam helytállni. A családi konfliktusok, a pletykák és a saját félelmeim között egyensúlyozva kerestem a választ arra, mit jelent igazán szeretni és felelősséget vállalni. Ez a történet arról szól, hogyan változott meg minden egyetlen mondat után.
Egy váratlan telefonhívás után szembesültem azzal, hogy nagymamám már nem tud egyedül élni. Anyám szavai – miszerint a házat örököltem, így most rajtam a sor gondoskodni róla – mélyen megráztak. A történetem arról szól, hogyan változtatja meg egy családi örökség az életemet, és milyen árat kell fizetni a szeretetért és a kötelességért.
Egyedülálló anyaként próbálok helytállni, miközben a kislányomat, Violát nevelem, és idős nevelőapámról, Károlyról is gondoskodom, aki egy omladozó tanyán él a világ végén. Az idősek otthona gondolata könnyeket és ellenállást szült, de végül egy váratlan megoldás hozott békét mindannyiunknak. Ez a történet arról szól, hogyan találtunk új otthont és közösséget Papának – és talán magunknak is.
Egyetlen pillanat alatt fordult fel az életem, amikor a férjem közölte: a nagymamája hozzánk költözik. Azóta minden nap küzdelem, félelem és bizonytalanság, miközben a családunk lassan széthullik. Vajon meddig lehet kitartani, ha mindenki mást akar, és senki sem érti meg a másikat?
