Egy nap alatt dőlt össze minden, amiben hittem. A férjem, Gábor családjával éltem, ahol az anyósom döntött mindenről, én pedig egyre inkább elveszítettem önmagam. Ez az én történetem arról, hogyan találtam vissza a saját hangomhoz, és mertem újrakezdeni.
Tizenkilenc évesen férjhez mentem, tele reménnyel és naivitással. Egy szűk pesti lakásban éltem a férjemmel és az anyósommal, ahol minden nap egyre nehezebb lett. Egy vacsoraasztalnál elhangzott mondat végleg megváltoztatta az életemet, és egy bőrönddel tértem vissza a szülői házba.
Egyetlen telefonhívás elég volt, hogy ráébredjek: a döntéseink súlya nemcsak ránk, hanem a gyerekeinkre is nehezedik. A hitel, a költözés és a családi feszültségek közepette próbáltam megtartani mindent, ami fontos – de közben majdnem elveszítettem azt, ami igazán számít. Ez az én történetem arról, hogyan tanultunk meg újra családdá válni, amikor minden darabokra hullott.
Egy nap a fiam, Gergő kétségbeesetten kért tőlem segítséget. Hitelből fizettem ki az adósságait, csak később tudtam meg, hogy mindez szerencsejáték miatt történt. Azóta minden nap azon gondolkodom, hol rontottam el, és vajon van-e még visszaút a családunk számára.