Anyám hetvenöt évesen hozzánk költözött, és azt hittem, ez a legtermészetesebb dolog a világon. Az együttélés azonban hamarosan próbára tette a családunkat, a házasságomat, sőt, a saját identitásomat is. Ebben a történetben elmesélem, hogyan változott meg minden, és hogyan kellett újraértelmeznem, mit jelent családnak lenni.
Az első pillanattól éreztem, hogy valami nincs rendben, amikor a férjem unokatestvére beköltözött hozzánk. Az életem fenekestül felfordult, és úgy éreztem, elveszítem az otthonomat és önmagamat is. Vajon tényleg fel kell áldoznom a saját békémet a férjem családjáért?
Egy esős, szürke délutánon szembesültem azzal, hogy a férjem csak akkor hajlandó segíteni a bajba jutott húgomnak, ha én is teljesítek egy számára fontos, de számomra nehéz feltételt. A történetemben a családi összetartás, a házastársi kompromisszumok és a testvéri szeretet ütközik egymással, miközben próbálom megtalálni, hol húzódik a határ önfeladás és önzetlenség között. Vajon lehet-e igazságos döntést hozni, ha minden oldalról nyomás nehezedik rám?
