Márta vagyok, Paál felesége. Elmesélem, hogyan kezdte el rombolni a házasságunkat Paál húga, Irma, és hogyan kellett megküzdenem a saját határaimért, miközben a szeretet és a családi kötelékek fojtogatóvá váltak. Ez a történet arról szól, milyen nehéz szeretni, amikor valaki nem hagy levegőhöz jutni.
Évekig vártam minden hívást a lányomtól, reménykedve, hogy végre újra közel kerülünk egymáshoz. Ma már a telefon csörgése is szorongással tölt el, mert tudom, hogy ismét csak pénzt kér. Vajon lehet-e úgy szeretni a gyermekünket, hogy közben megtanuljuk kimondani: elég volt?
Egy este, amikor a nappalim ismét zsúfolásig megtelt hívatlan vendégekkel, rájöttem, hogy eljött az idő: ki kell állnom magamért. Elmesélem, hogyan mondtam végre nemet a családomnak és barátaimnak, akik évekig úgy használták az otthonomat, mintha az egy ingyenes szálloda lenne. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg, hogy a saját lelki békém fontosabb, mint mások kényelme.
Egyetlen mondat, ami mindent megváltoztatott: anyám azt mondta, ne menjek hozzá többet. A családi összetartás és a lelki zsarolás között őrlődve próbáltam megtalálni önmagam és a helyemet ebben a bonyolult viszonyrendszerben. Vajon meddig tartozunk felelősséggel a szüleinkért, és mikor kell végre magunkra is gondolnunk?
