Harmincöt évesen egyedül – Egy magyar nő vallomása a családról, bizalomról és újrakezdésről
Harmincöt éves vagyok, és egyedül élek Budapesten. Gyerekkorom óta kísért a családi múlt, apám hiánya, az anyám elvárásai, és a saját bizalmatlanságom, ami minden kapcsolatomat tönkretette. Most, hogy elértem ezt a kort, szembenézek a magánnyal, a hibáimmal, és azzal a kérdéssel: vajon képes vagyok-e még szeretni és bízni valakiben?
