Egy anya vagyok, akinek fia, Gergő, súlyos igazságtalanságot szenvedett el az iskolában. Aznap, amikor a tanárnő figyelmen kívül hagyta a segélykiáltását, minden megváltozott bennem. A fájdalmam és dühöm arra késztetett, hogy szembeszálljak az iskolával és az egész rendszerrel, még ha mindenki ellenem is fordult.
Tíz évig éltem a férjem, Gábor anyjának árnyékában, miközben próbáltam megvédeni a kisfiamat, Kristófot a nagymama hidegségétől és állandó összehasonlításaitól. Gábor sosem állt ki mellettünk, én pedig egyre inkább idegennek éreztem magam a saját családomban. Egy fagyos téli estén végül választanom kellett: tovább hallgatok, vagy végre kiállok magunkért.
Egy péntek délután, amikor minden gyerek hazament, csak Anna maradt az óvodában. Az ő története, a kék-zöld foltok, a csendes szenvedés és az én küzdelmem, hogy segítsek, örökre megváltoztatta az életemet. Vajon jól tettem, hogy közbeléptem, vagy csak egy családot szakítottam szét?
Egy fagyos téli éjszakán, amikor már csak a pénz és a siker számított, egy elhagyott fiú és húga örökre megváltoztatták az életem. A döntésem, hogy segítek nekik, családi és társadalmi vihart kavart, miközben saját múltammal is szembe kellett néznem. Vajon egy ember képes lehet pótolni mindazt, amit a világ elvett egy gyerektől?
Egy nevelőotthonban élő fiú vagyok, akit évekig csak a remény tartott életben, hogy egyszer valaki igazán szeretni fog. A múltam tele van elutasítással és csalódással, de egy váratlan találkozás mindent megváltoztatott. Ez az én történetem a szeretet kereséséről, a bizalom újjáépítéséről és arról, hogy mit jelent igazán otthonra találni.
Egy viharos éjszakán, amikor apám dühöngése már elviselhetetlenné vált, hároméves kisfiam, Dávid volt az, aki végül kinyitotta a rendőröknek az ajtót. Aznap este mindannyiunk élete örökre megváltozott: anyaként a félelem és a remény között vergődtem, miközben öt gyermekemmel menekültem a családunkat fenyegető erőszak elől. Ez a történet arról szól, hogyan találtunk bátorságot és újrakezdést ott, ahol már csak sötétségnek tűnt minden.
Egy szombat délután, amikor a lányomért mentem az exférjemhez, olyan jelenet fogadott, amit soha nem fogok elfelejteni. Valentina a földön feküdt, a mostohaanyja, Ágnes pedig egy seprűvel a kezében állt mellette. Aznap minden megváltozott bennem – anyaként, nőként, emberként.
