Mindig is kívülállónak éreztem magam, főleg, amikor a szegénységem miatt csúfoltak az iskolában. Egy reggel, amikor késve rohantam a suliba, egy luxusautóban találtam egy eszméletlen babát. Az a pillanat örökre megváltoztatta az életemet, és azóta sem tudom, jól tettem-e, amit tettem.
Egy magyar nővér vagyok, aki úgy döntött, hogy ledobja a fehér köpenyt, és ledobja a félelmeit is: ledvinyát adományoztam egy tízéves kisfiúnak, amikor a családja nem lehetett donor. Ez a történet a belső harcaimról, a rettegésről, de a reményről és az összetartás erejéről is szól. A döntésem örökre megváltoztatta az életemet – és az övét is.
Egy budapesti ápolónő vagyok, aki egy tízéves kisfiú életét mentette meg azzal, hogy felajánlotta a veséjét, amikor a családtagjai nem lehettek donorok. A döntésem mögött saját gyermekkori traumáim, családi konfliktusaim és a magyar egészségügy mindennapi nehézségei húzódtak meg. A történetem nemcsak egy életmentésről szól, hanem arról is, hogyan találhatunk reményt és emberséget a legnehezebb időkben.
Egy kórházi ügyelet alatt szembesültem azzal, hogy egy tízéves kisfiú, Levente élete csak egy vesedonáción múlik, de a családja nem lehet donor. Az én döntésem, hogy felajánlom a vesémet, nemcsak az ő életét változtatta meg, hanem az enyémet is, miközben a saját családommal is szembe kellett néznem. Ez a történet arról szól, hogyan lettem egyszerre hős és bűnbak, és hogy mit jelent igazán segíteni valakin.