Hetvenedik születésnapomon egyedül ültem a megterített asztalnál, miközben a gyerekeim mindegyike talált kifogást, hogy ne jöjjön el. A családi szeretet hiánya, a mindennapi magány és az önmagamért való életre ébredés fájdalmas útját járom végig. Vajon lehet-e újrakezdeni, ha egész életemet másoknak szenteltem?
Hatéves vagyok, Misi a nevem. Egyetlen nap alatt minden megváltozott, amikor úgy döntöttem, hogy a születésnapi pénzemet és a biciklimet is feláldozom, hogy segítsek Gábornak, az osztálytársamnak. Nem gondoltam volna, hogy ezzel az egész lakótelepet felkavarom, és a családomat is próbára teszem.
Azon a forró júliusi estén tudtam meg, hogy a férjem, Gábor, egész nyáron együtt volt az exfeleségével, Évával – állítólag a gyerekek miatt. A szívem összetört, miközben próbáltam megérteni, hol húzódik a határ a bizalom és a naivitás között. Ez az én történetem a féltékenységről, a csalódásról és arról, hogyan próbáltam megtalálni önmagam egy házasság romjai között.
A történetem egy repülőtéren kezdődik, ahol a férjem, Gábor, első osztályú jegyet vett magának és az anyjának, engem és a két gyerekünket pedig az olcsóbb, szűkös turistaosztályra ültetett. Ez a döntés nemcsak a nyaralásunkat, hanem a házasságunkat is megrázta, és rávilágított arra, mennyire háttérbe szorulhat egy nő a saját családjában. A történet során végigjárjuk a megaláztatás, a csalódás, majd a kiállás és változás útját – mindezt magyar hétköznapi valóságban, ahol az anyós szerepe sem elhanyagolható.
A nevem Katalin, és ez az én történetem arról, hogyan került veszélybe a házasságom, amikor a férjem, Gábor újra és újra az anyját és testvéreit helyezte előtérbe velem és a gyerekeinkkel szemben. A legnehezebb pillanatokban a hitem adott erőt, hogy szembenézzek a fájdalommal, és megtanuljam, mit jelent igazán megbocsátani. Ez a küzdelmem, a megtörtségem és az újjászületésem története.
