Az életem középpontjában mindig is a kutyám, Frici állt. A férjem, Gábor sosem tudta elfogadni, hogy Frici fontosabb számomra, mint bárki más. A történetem arról szól, hogyan szakítja szét a családot a magány, a gyász és az, amikor valaki csak egy állatban talál vigaszt – és hogy vajon lehet-e ebből kiút.
Hatvanéves vagyok, túl egy házasságon, gyászokon, magányos éveken. Egy szombat reggel a piacon, amikor csak két sárgarépát és egy illatos petrezselymet akartam venni, valami egészen váratlan történt: találkoztam Ferenccel, aki újra felébresztette bennem a reményt és a vágyat. Ez a történet arról szól, hogyan lehet újrakezdeni, amikor már azt hitted, minden lezárult.
Aznap éjjel, amikor megszülettek a hármas ikreink, azt hittem, a világ legboldogabb embere vagyok. Egy nap múlva azonban minden megváltozott: elvesztettem azt, akit a legjobban szerettem. Ez az én történetem a boldogságról, a gyászról és arról, hogyan próbáltam talpra állni a lehetetlen után.
Apám halála után a gyász helyét hamar átvette a testvéreimmel folytatott harc a hagyatékért. A családi otthon, melyben együtt nőttünk fel, csatatérré változott, ahol minden szó újabb sebet ejtett. Nem így képzeltem el az elengedést, és most már nem tudom, valaha helyrehozható-e mindaz, ami köztünk történt.
Amikor öt hónappal anyám temetése után visszatértem a régi lakásába, a szomszéd, Ilonka néni egy naplót adott át, amit anyám nekem szánt. A poros, elhagyatott lakásban olvasva a sorokat, szembesültem családunk elhallgatott titkaival, és újra kellett értelmeznem a múltunkat. A napló feltépte a régi sebeket, de talán segít megbékélni is.
Férjem halála után egyedül neveltem fel a fiamat, Gábort. Mindent megtettem érte, de amikor megnősült, a menyem, Zsófi, teljesen felforgatta az életünket. Egy váratlan családi vita során szembesültem azzal, hogy talán sosem engedtem el igazán a fiamat.
Egy tragikus autóbalesetben elvesztettem a tízéves lányomat, Emesét. A fájdalom és a harag helyett végül a megbocsátást választottam annak a fiatal férfinak, aki a volán mögött ült. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg a békét egy olyan veszteség után, amit soha nem lehet teljesen feldolgozni.
Feleségem halála után azt hittem, soha többé nem találok boldogságot. Aztán megismertem Zsuzsát, aki új reményt adott nekem és a lányomnak, Annának. Egy családi vacsorán azonban Zsuzsa egyetlen mondata mindent összetört bennem – és talán örökre megváltoztatta a sorsunkat.
Hetvenéves vagyok, és most először érzem magam igazán magányosnak, pedig egész életemben a családom volt a mindenem. Amikor elveszítettem a feleségemet, Klárit, azt hittem, soha többé nem találok boldogságot, de aztán valami egészen váratlan történt. Most, hogy újra házasodtam, a családom elfordult tőlem, és nem tudom, ki hibázott nagyobbat: ők vagy én.
Egy évvel a férjem, Sándor halála után a fiam felesége, Dóra azt akarja, hogy költözzek ki a házamból. A családi konfliktusok, az emlékekhez való ragaszkodás és az anyai szeretet között őrlődöm. Vajon meddig harcolhatok az otthonomért, mielőtt mindent elveszítek?
Évek magánya után újra szerelmes lettem, de a párom gyerekei mindent megváltoztattak. A múlt fájdalma, a családi konfliktusok és a saját bizonytalanságom között őrlődtem. Vajon lehet-e boldog újrakezdés, ha a múlt árnyai még mindig köztünk járnak?
A férjem halála után, miközben a lakást takarítottam, véletlenül rábukkantam egy dobozra, tele levelekkel, amelyeket évtizedeken át egy másik nőnek írt. Az életem alapjai meginogtak, miközben próbáltam feldolgozni a fájdalmat, a haragot és a csalódottságot, amit a titkok felfedezése okozott. Ebben a történetben elmesélem, hogyan próbáltam szembenézni a múlt árnyaival, és megtalálni önmagamat a hazugságok romjai között.
