Egy tragikus veszteség után, férjem hirtelen halálát követően, kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy az életem darabokra hullott. Két lányommal együtt próbáltunk túlélni, de végül egy fájdalmas döntést kellett meghoznom: el kellett engednem őket, hogy mindannyian megtalálhassuk a saját békénket. Ez a történet az anyai szeretet, a gyász, az önmagamra találás és a család újraértelmezésének útjáról szól.
Anyám halála után három nappal tértem vissza a gyerekkori házba, ahol minden emlék fájt. A családi titkok, a bűntudat és a megbocsátás keresése végigkísérte ezt a hetet. A történetem arról szól, hogyan lehet szembenézni a múlttal, és vajon el lehet-e engedni a bűntudatot, amit a család rak ránk.
Egy téli estén, a Balaton-parti viharban, anyám halála után menekültem a múltam elől. Egy levél, egy apámtól örökölt pulóver és egy fényképezőgép kísértek, miközben szembenéztem azzal a titokkal, amit egész életemben kerültem. Ez a történet arról szól, hogyan lehet újra megtalálni önmagunkat, amikor minden darabokra hullik.
Negyven éve élek ugyanabban a budapesti lakásban, ahol felnőtt a fiam, és ahol elvesztettem a férjemet. Most a fiam, Gábor arra kér, adjam el mindent, és költözzek hozzá, de minden sarokhoz emlékek kötnek. A történetem a múlt és jelen közötti harcról, szeretetről, veszteségről és az újrakezdéstől való félelemről szól.
Az életem egy pillanat alatt omlott össze, amikor fél évvel a szüleim tragikus halála után megjelent a féltestvérem, és közölte, hogy minden, amit otthonnak hittem, az övé. Egyedül maradtam, kevés pénzzel, kilátástalanul, miközben a családi múlt árnyai és a magyar jogrendszer igazságtalansága is rám nehezedett. Vajon ki vagyok én most, hogy mindent elvesztettem?
Hetvenkét évesen, nagymamám halála után, apám – vagy ahogy mindenki hívja, Pista papa – váratlanul újra szerelmes lett. A szomszédba, a régóta özvegy Ilonához költözött, ami az egész családot megrázta. A történetem arról szól, hogyan próbáltuk feldolgozni ezt a változást, és hogyan tanultunk meg újra bízni egymásban.
Férjem elvesztése után a csend és az üresség szinte megfojtott. A fiam, Zoltán és a menye, Adrienn magukhoz hívtak, hogy ne legyek egyedül, de a közös élet új kihívásokat hozott mindannyiunk számára. Ez az én történetem arról, hogyan tanultunk meg együtt élni, megbocsátani és újra örülni az életnek.
