Egy viharos családi ebédnél robban ki az igazság: a férjemmel húsz év korkülönbség van köztünk, és emiatt sosem fogadtak el a szülei. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg az előítéletekkel, a magánnyal, és hogyan találtam meg végül a helyemet egy olyan családban, ahol a múlt árnyai még mindig kísértenek. Vajon lehet-e boldog az, akit a saját családja sem fogad el teljesen?