Az unokám egyszerű kérdése – „Miért vagy mindig szomorú, nagymama?” – mélyebben érintett, mint bármilyen orvosi diagnózis vagy magányos este. Ebben a történetben elmesélem, hogyan küzdöttem meg a múltam árnyaival, a családi titkokkal és a mindennapok nehézségeivel egy magyar kisvárosban. Vajon képes vagyok-e újra örülni az életnek, vagy örökre magammal cipelem a bánatomat?
Mindig is egy szeretetteljes, élettel teli otthonról álmodoztam, ahol a család összegyűlik, és a kert friss zöldségeinek illata lengi be a házat. Most, hogy az egészségem megromlott, és a gyerekeim egyre ritkábban látogatnak, úgy érzem, mintha csak teher lennék számukra. Vajon a család még mindig a szeretetről szól, vagy már csak anyagi kötelesség lett belőle?
Egy évvel ezelőtt, amikor megszületett a kislányom, minden a feje tetejére állt. A szüleim beköltöztek hozzánk, hogy segítsenek, de ezzel nemcsak támogatást, hanem régi sérelmeket és új konfliktusokat is magukkal hoztak. Most visszatekintek erre az évre, és elgondolkodom: vajon tényleg jót tettünk egymásnak?
Az életem fenekestül felfordult, amikor anyám a stroke-ja után hozzánk költözött. Minden nap küzdelem az érzelmeimmel, a bűntudattal és a családi konfliktusokkal. Ez a történet a titkokról, nehéz döntésekről és arról szól, hogyan tud egyszerre sebezni és gyógyítani a szeretet.
