Egy viharos éjszakán szembesültem azzal, hogy anyám szeretete már nem véd, hanem fojtogat. A húgom és a sógorom boldogsága veszélybe került, amikor anyám a gyászában elvesztette önmagát, és mindent irányítani akart. Nekem, mint legidősebb lánynak, szembe kellett néznem vele, hogy megmentsem a családunkat a széthullástól.
Egy forró nyári estén, amikor a családi asztalnál ültem Zsófival, még nem sejtettem, hogy a közös szenvedélyünk, az evés, egyszer majdnem mindent elpusztít bennünk. A gasztronómia iránti rajongásunk lassan átalakult függőséggé, ami nemcsak az egészségünket, de a kapcsolatunkat is veszélybe sodorta. Egy súlyos orvosi diagnózis kellett ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal és eldöntsük: harcolunk egymásért vagy hagyjuk, hogy mindent elvegyen tőlünk az, amit annyira szerettünk.
A történetem ott kezdődik, amikor minden hónapban átadtam a fizetésemet a férjemnek, Gábornak, azt gondolva, hogy ez a szeretet jele. Évek múltán ráébredtem, hogy nemcsak a pénzemet, de önmagamat is elveszítettem: minden lépésem ellenőrizve volt, a félelem lett a mindennapjaim része. Ez az én küzdelmem a függőséggel, az önbizalomhiánnyal és a szabadság utáni vággyal.
Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: a fiam, Gergő, pénzt kért tőlem, de hamarosan rájöttem, hogy sokkal nagyobb bajban van, mint gondoltam. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam megmenteni őt az adósságok örvényéből, miközben a családunk is majdnem széthullott. Vajon meddig mehet el egy anya, hogy segítsen a felnőtt gyermekén, ha ő maga nem akar szembenézni a problémáival?
Fél éve egyedül élek, mert a férjem, Gábor, visszaköltözött az anyjához, hogy „segítsen” neki. Az anyósom mindig is ellenezte a házasságunkat, és most úgy érzem, mindent elkövet, hogy szétzilálja az életünket. Vajon tényleg én vagyok a hibás, vagy Gábor sosem fog elszakadni az anyjától?
Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben Tomival, a fiammal. Egy pénteki este, amikor ismét pénzt kért tőlem, végleg ráébredtem: a problémája sokkal nagyobb, mint hittem. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megmenteni őt – és magunkat – a csendes lejtőn.
Egy kórházi folyosón ülve döbbentem rá, hogy az életem nem az enyém. A férjem, Gergő, és az anyósa közös játszmája évekig tartott, míg én csendben felőrlődtem. Amikor végre kiálltam magamért, minden összeomlott – de talán csak így kezdődhetett el valami új.
Egy szombat reggel húsért indultam a sarki henteshez, de az életem teljesen felfordult, amikor újra találkoztam Camilával, a régi osztálytársammal. Anyám árnyékában éltem 35 évesen is, miközben próbáltam megtalálni a saját utamat, két nő között őrlődve: az anyám és a szerelmem között. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam végre a saját életemet élni – és milyen árat kellett ezért fizetnem.
