Egy válás után azt hittem, végre nyugodt életem lehet, de a volt anyósom váratlan követelése mindent felforgatott. Kénytelen voltam szembenézni nemcsak vele, hanem a családom elvárásaival és saját félelmeimmel is. Ez az én történetem arról, hogyan harcoltam meg a méltóságomért és a függetlenségemért.
Azon az éjszakán, amikor a lányom, Anna, szülni indult, azt hittem, a boldogság küszöbén állok. De hamar rá kellett jönnöm, hogy az anyaságom szerepe megváltozott, és már nem vagyok ugyanott az életében, mint régen. Most próbálom megérteni, hol ér véget az anyai szeretet, és hol kezdődik a gyermek önállósága.
A nevem Ivett, és ez az én történetem arról, hogyan küzdöttem a méltóságomért egy olyan kapcsolatban, ahol Dénes, akit szerettem, azt akarta, hogy alárendelt legyek. Az első pillanattól kezdve feszültség, kimondatlan szavak és mindennapos harcok jellemezték a kapcsolatunkat. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg kimondani: ‘elég’, és hogyan találtam meg az erőt önmagamban.
Egy fiatal, önálló nő vagyok, aki mindent kézben akart tartani: a munkát, a tanulást, a háztartást és a családot is. Amikor teherbe estem, úgy döntöttem, otthon fogom világra hozni a gyermekemet, hogy a férjem, Gábor mellett maradhassak, aki egészségi állapota miatt rám szorult. A döntésem azonban tragikus következményekhez vezetett, amelyek örökre megváltoztatták az életemet.
Egy esős novemberi estén, amikor már harmadszor csörgött a telefonom, rájöttem: nincs kiút ebből a magányos harcból. A szüleim sosem voltak tehetősek, de az apósomék dúsgazdagok – mégsem segítenek, hiába könyörgök. Vajon tényleg jobb, ha mindent magamnak kell elérnem, vagy csak büszkeségből hagynak szenvedni?
