Az én nevem Katalin, és a történetem egy családi ebédnél kezdődik, ahol minden, amit addig biztosnak hittem, darabokra hullott. A központi kérdés: mit jelent önmagunknak maradni, ha a család elvárásai mindent felülírnak? Ez a történet a szeretetről, árulásról, megbocsátásról és arról szól, hogy néha a legnagyobb csoda az, ha nem veszítjük el önmagunkat.