A nevem Katalin, és tíz éve élek egy házasságban, ahol a férjem minden forintomat ellenőriz. Minden hónapban átadom neki a fizetésemet, ő pedig csak annyit ad vissza, amennyi a legalapvetőbb szükségleteimre elég. Nap mint nap küzdök a félelemmel és szégyennel, miközben egyre inkább elveszítem önmagam.
A nevem Katalin. Évekig azt hittem, hogy az a szeretet jele, ha minden fizetésemet a férjemnek, Gábornak adom. De lassan ráébredtem, hogy egy olyan kapcsolatban élek, ahol a félelem és az irányítás vette át a gyengédség helyét, és elhatároztam, hogy visszaszerzem önmagam.
Gyerekkorom óta éreztem, hogy nem illek bele a családomba. Anyám mindig engedelmességet és önfeláldozást várt tőlem, miközben én csak önmagam akartam lenni. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam kivívni a jogot a saját életemhez, és vajon lehet-e szeretni egy anyát, aki sosem fogadta el a lányát.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden reményem, amikor a férjem apja, Lajos bácsi, rám ordított a konyhában. A történetem arról szól, hogyan váltam egy vidéki magyar családban láthatatlan szolgává, és hogyan találtam meg végül a bátorságot, hogy kiálljak magamért. Vajon más magyar családokban is ilyen mélyek a generációs szakadékok és a nőkkel szembeni elvárások?
Gyerekkorom óta mindig a nővéremhez, Dórához hasonlítottak. Egy családi születésnapon végleg betelt nálam a pohár, amikor anyám a vendégek előtt megalázott. Ekkor döntöttem el: többé nem élek mások elvárásainak, hanem végre magamért.
Gyerekkorom óta csak a nővérem árnyékában éltem, mindig hozzá mértek, sosem voltam elég jó. Egy családi ünnepen végleg összetörtem, amikor anyám nyilvánosan megszégyenített. Ekkor döntöttem el, hogy többé nem akarok mások elvárásainak megfelelni, hanem végre önmagamért fogok élni.
A nevem Katalin, és ez az én történetem arról, hogyan vált a fizetésem a házasságom börtönévé. Évekig éltem úgy, hogy minden keresetemet a férjem, Gábor vette el, miközben én csak csendben tűrtem, hogy sem pénzem, sem szavam nincs. Egy nap azonban rájöttem: a szabadságom többet ér minden forintnál, és el kellett döntenem, hogy tovább félek, vagy végre kiállok magamért.
