Egy szűkös hónap közepén, amikor a pénz már csak apróban csörög a zsebünkben, a párommal, Gáborral egy furcsa megállapodásra jutottunk: szétosztottuk a hűtő polcait. A kezdetben viccesnek tűnő ötlet hamarosan mély sebeket tépett fel, és ráébresztett minket arra, mennyire másképp gondolkodunk pénzről, szeretetről és összetartozásról. Vajon tényleg egy hűtő polcai döntik el, mi marad meg egy kapcsolatból?
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel: amikor rájöttem, hogy a férjem hazudik. Elindultam, hogy megtaláljam önmagam, és közben szembenéztem mindazzal, amitől eddig féltem. Ez a történet arról szól, hogyan lehet kilépni a megszokottból, és újra megtanulni élni – magyarként, nőként, emberként.
Tizenkét éve minden nap ott vagyok a nagymamám mellett, segítek neki, gondoskodom róla, miközben a családom többi tagja csak ritkán látogatja. Most azonban egyre jobban nyomaszt a gondolat: hogyan kérhetném meg őt arra, hogy rám hagyja a lakását? Vajon önzés vagy jogos igény, ha kimondom, amit szeretnék?
Egy szürke, esős délutánon váratlanul megjelent nálunk az anyósom, Ilona. Mindig is feszült volt a kapcsolatunk, mert ő szigorú, elvárásokkal teli asszony, én pedig inkább laza, kompromisszumkereső ember vagyok. Ez a nap azonban mindent megváltoztatott: egy egyszerű vacsora és őszinte beszélgetés során végre megtaláltuk az utat egymáshoz.
